Piazetta

A Piazzetta a Libreria és a Dózse-palota közötti téglalap alakú tér, mely tulajdonképpen a Piazza San Marco (Szent Márk tér) tér része, hiszen arra merőlegesen, vele L alakot alkot, köztük áll a bazilika harangtornya a Campanile. Eredetileg a 12. század környékén a piazetta egy öböl volt, mely belső kikötőként funkcionált, és az akkoriban még őrtoronyként is használt harangtorony ennek az öbölnek a közvetlen partjára épült.

 527-ben Jacopo Sansovino lett Velence „főépítésze” – egyfajta tanácsadó a prokurátorok mellett, aki a tér mindkét oldalára új épületeket tervezett és épített fel. A Libreria 1536 és 1554 között épült (végleges formája 159-ben készült el) Bessarion bíboros kéziratainak és a városra hagyományozott könyveinek könyvtára gyanánt. A bíboros Konstantinápolyból a törökök elől menekült Velencébe. A Libreria előcsarnokához hatalmas lépcsősor vezet, melynek mennyezetét Tiziano festmény, a Sapienza díszíti, falán pedig híres filozófusok képei láthatók. Jelenleg itt található a Biblioteca Marciana, velencei szóval Libreria Vechia, azaz régi könyvtár, egyes alsó részein vendéglátóegységek működnek, ezért jó időben a Piazzetta teli van asztalokkal és székekkel.
Itt található még a Zecca, az állami pénzverde (szintén Sansovino építette), mely ma a Szent Márk könyvtár épülete, a Museo Archeoligico is az árkádsorról közelíthető meg. Itt található többek között Grimai Domenico bíboros antik szoborgyűjteménye.
A vízpart, Canal Grande irányába a Piazzettáról egy sétányra jutunk, mely szintén fontos látnivaló, köztük két antik gránitoszlop áll. Egyiken oroszlánszobor, másikon Szent Theodor szobra áll. Még kétséges mióta vannak a helyükön, de a legújabb kutatások szerint az oszlopok 1268 óta, az oroszlán 1293 óta, Szent Theodor alakja pedig 1329 óta tartozik a Piazetta látképéhez.

A Piazzettát csodaszép épületeinek pompás homlokzatai, oszlopai miatt is nevezik manapság Velence díszbejáratának.