Tel: +36 1 322 0032
Loggetta


Velence főterén, a Szent Márk téren, a Campanile (A Szent Márk székesegyház harangtornya) tövében áll a Jacopo Sansovino által épített Loggetta. Sansovino,(1486-1470) eredeti nevén Jacopo Tatti, híres firenzei származású, leginkább Velencében alkotó szobrász, építész. Velence főépítészének nevezték ki és a prokurátorok mellett mintegy tanácsadó szerepet töltött be. A Sansovino nevet mestere iránti tiszteltből és szeretetből vette át. Az ő nevéhez fűződik a városi könyvtár épületének terve is, ami szintén a Piazza San Marcon, a Loggettától nem messze áll.

Sansovino 1540-ben építette és díszített az eredeti épületet, majd 1663-ban oszlopokból emelt márványkorlát épült elé, melyet 1737-ben Antonio Gai csodálatos bronzkapuval zárt be középen. A Campanile 1902-es összeomlásakor teljes egészében maga alá temette a Loggettát, de a harangtorony felújításával egy időben ezt is helyrehozták. A városi tanács ”com’era, dov’era” azaz „ahogy volt, ahol volt” határozata erre is kiterjedt, hiszen Velence látképéhez mindkét épület szervesen hozzátartozik. Az eredeti anyag nagy részét fel tudták használni, nagyjából sikerült visszaállítani eredeti állapotát, bár a homlokzati rész régebben kisebb alapterületű volt, mint a boltíves alsó rész. Az újáépítést követően a homlokzat az alsó résszel megegyező alapterületű lett, de másban alig változott.

Az épület eleinte a prokurátorok szórakozóhelye volt, majd a Nagytanács üléseinek idején a palotaőrség elhelyezésére szolgált, később szerencsejátékoknak adott otthont, itt tartották a lutri húzást, mára gyakorlati funkciója nincs.

A Loggetta külső és belső részre osztható,  elöl egy terasz szerű, boltíves rész, emiatt kapta a Loggetta nevet (loggia erkélyt, balkont jelent) és ebből nyílik a belső rész, mely egy csodálatosan díszített terem. Az épület carrarai fehér márványból, isztriai kőből és porfirból készült. Homlokzatán csodálatos domborművekkel, a boltívek közötti négy hasáb fülkéiben a római istenek és a béke bronzszobraival pazar látványt nyújt. Minerva, Apolló, Merkúr és Pax a köztársaság legfőbb értékeit hivatottak jelképezni, a fölöttük látható homlokzat három nagy domborműve Velence szárazföldi, tengeri, és szigetekre kiterjedő lényegére utal.