Libreria

A Libreria Velence egyik Legcsodálatosabb építménye, Jacopo Sansovino alkotása. Mai hivatalos elnevezése Libreria Marciana, de tervezőjére utalva nevezik Libreria Sansovianának is, így egyike azon kevés épületeknek, melyeket alkotójukról neveztek el. A helyiek köznyelvi módon nevezik Libreria Vecchiának is, ami öreg könyvtárat jelent.

Építését Sansovino 1536-ban kezdte el, de halála miatt csak a második árkádsorig tudta befejezni, az építkezés irányítását Vincenzo Scamozzi vette át, a munkálatok 1591-ben fejeződtek be. Sansovino a Szent Márk tér teljes átalakítását kívánta megvalósítani azzal, hogy a Piazettáról a Dózse-palota egy része és a Szent Márk-székesegyház is látszódjon, ezért a Campanile körbeépítését megszüntették, ettől kezdve a harangtorony újra szabadon állt.

A könyvtár előcsarnokához monumentális lépcsősor vezet, mennyezetén Tiziano Sapienzája, falain híres filozófusok képei láthatók.

A könyvtárat Bessarion bíboros hagyatékának építették, aki a törökök elől Konstantinápolyból Velencébe menekült. Hálából azért, hogy Velence menedéket nyújtott neki, hatalmas kéziratgyűjteményét és könyvtárát a városra hagyományozta azzal a kikötéssel, hogy a kéziratok mindenki számára elérhetőek legyenek, ami a korra nem volt jellemző. Ekkor a könyvtárak, a tudás nem számítottak publikusnak. Jelenleg a könyvtár gyűjteménye több ezer kötetnyi, köztük görög és latin kódexek és egyéb ritkaságok találhatók.

A bíboros továbbá azt is kikötötte, hogy a hagyatékot a Szent Márk-székesegyház közelében kell elhelyezni. Végrendeletét majdnem egy évszázadnyi döntésképtelenség után sikerült csak teljesíteni. Több alternatíva is született a megvalósításra, de végül az építkezés mellett döntöttek, főleg, hogy a Szent Márk tér átalakítása is aktuálissá vált.

A könyvtár huszonegy árkádos részből áll, homlokzata isztriai fehér márványból készült, kétszintes árkádsora díszítéséhez Sansovino alul dór felül jón oszlopokat használt. A Libreria nyugati részén a pénzverdéhez, Zeccához csatlakozik, melyet a Szent Márk tér átépítésének idején szintén Sansovino alakított át. A könyvtár homlokzatán végigfutó széles fríz római stílusú, puttókat ábrázol, akik gyümölcsökkel, virágokkal telirakott girlandot tartanak. A homlokzat kizárólag díszítő célokat szolgál, statikailag semmi szerepe.

A belső részt 1550-ben kezdték építeni. Elsőként az Olvasóterem márványbejárata készült el. A monumentális lépcsőház nagyban hasonlít a Scala d'Orohoz (Aranylépcső), mely a Dózse-palotában található. A lépcső felső pihenőjéből nyíló előtérben őrzik a könyvtár gyűjteményének egyik legértékesebb darabját, Fra Mauro 15. század közepén rajzolt világtérképét.

Az Olvasóterem mennyezetének képet Tiziano és Sansovino által kiválasztott művészek festették, mint például Paolo Veronese, Giovanni Demio, Giuseppe Porta, Giambattista Franco, Giulio Licinio, Giambattista Zelotti, Andrea Meldolla.

Csodálatos, gazdag díszítésével, monumentalitásával Velence egyik csodája, döbbenetes kulturális kincseivel, melyeket őriz a világ egyik legfontosabb könyvtára a Libreria.