Campanile
Leírás 
TérképVelence híres harangtornya a Campanile néven ismert – olasz szájból Campaniél de San Marco (Szent Márk harangtornya), a XX. században újjáépült, román stílusú torony, mely a Piazzo San Marcon áll a Szent Márk bazilika különálló harangtornyaként, a székesegyház bejáratával szemben.
A „campanile” szót általánosan is használják, ugyanis a 6. századtól a középkor végéig szokás volt a harangtornyot külön építeni. Ennek gyakorlati okai voltak, esetleges földrengés, vagy bármi más ok miatt összedőlt torony komoly károkat okozhat a templomépületben, ha ettől távolabb áll, kevésbé jelent veszélyt. Híres campanile a firenzei dóm harangtornya és a Pisai ferde torony, melyek gót stílusban épültek. A középkor végéig egész Európában különálló harangtornyokat építettek, még északon Norvégiában és Svédországban is találni rá példákat, alaprajzuk lehetett kör alakú is.
A Szent Márk tér harangtornya körülbelül száz méter (98,5 m) magas, négyszög alaprajzú építmény, mely a harangkamra és piramisban végződő tető kivételével tégla színű. A harangterem fehér kő borítású, tornyának teteje pedig világoszöldes árnyalatú, csúcsáról Gábriel arkangyal aranyozott szobra néz le ránk. Gábriel szobra a száljárásnak megfelelően forog körbe. A harangterem minden oldalán négy, román stílusú, oszlopokkal elválasztott ablak nyílik. Lépcsők helyett harminckét ferde síkon lehetett feljutni a tetejére, mára lift közlekedik benne. A látvány páratlan, szép időben a tiroli havasokig el lehet látni.
Jelenlegi formáját 1912-ben kapta, április 25-én, Szent Márk napján avatták fel. Eredetije 888 és 912 között épült egy római kori alapra, melyet, az akkori szokásoknak megfelelően őrtoronynak is használtak. (Konkrétan a velencei torony állítólag kínzókamraként is funkcionált.) A 12. század végén újjáépítették, oldalait egybeépítették a mellette álló két építménnyel. Idővel a földrengések, természeti erők miatt olyannyira meggyengült, hogy egy újabb renoválást hajtottak végre rajta, ami három éven keresztül (1511-1514) tartott. Sajnos alapozási hibák miatt a többszörösen újáépített torony 1902-ben összedőlt. Szerencsére nem okozott halálos balesetet, de a lábánál álló Loggetta megsemmisült és a könyvtár épületének sarka is megzúzódott. A városi tanács úgy döntött, hogy a téglatornyot helyre kell állítani” com’era, dov’era” azaz „ahogy volt, ahol volt”, így 1912-re végre elkészült a ma is látható híres velencei Campanile, melynek lábánál, Velence másik híres látnivalója, a Loggetta található.
A „campanile” szót általánosan is használják, ugyanis a 6. századtól a középkor végéig szokás volt a harangtornyot külön építeni. Ennek gyakorlati okai voltak, esetleges földrengés, vagy bármi más ok miatt összedőlt torony komoly károkat okozhat a templomépületben, ha ettől távolabb áll, kevésbé jelent veszélyt. Híres campanile a firenzei dóm harangtornya és a Pisai ferde torony, melyek gót stílusban épültek. A középkor végéig egész Európában különálló harangtornyokat építettek, még északon Norvégiában és Svédországban is találni rá példákat, alaprajzuk lehetett kör alakú is.
A Szent Márk tér harangtornya körülbelül száz méter (98,5 m) magas, négyszög alaprajzú építmény, mely a harangkamra és piramisban végződő tető kivételével tégla színű. A harangterem fehér kő borítású, tornyának teteje pedig világoszöldes árnyalatú, csúcsáról Gábriel arkangyal aranyozott szobra néz le ránk. Gábriel szobra a száljárásnak megfelelően forog körbe. A harangterem minden oldalán négy, román stílusú, oszlopokkal elválasztott ablak nyílik. Lépcsők helyett harminckét ferde síkon lehetett feljutni a tetejére, mára lift közlekedik benne. A látvány páratlan, szép időben a tiroli havasokig el lehet látni.
Jelenlegi formáját 1912-ben kapta, április 25-én, Szent Márk napján avatták fel. Eredetije 888 és 912 között épült egy római kori alapra, melyet, az akkori szokásoknak megfelelően őrtoronynak is használtak. (Konkrétan a velencei torony állítólag kínzókamraként is funkcionált.) A 12. század végén újjáépítették, oldalait egybeépítették a mellette álló két építménnyel. Idővel a földrengések, természeti erők miatt olyannyira meggyengült, hogy egy újabb renoválást hajtottak végre rajta, ami három éven keresztül (1511-1514) tartott. Sajnos alapozási hibák miatt a többszörösen újáépített torony 1902-ben összedőlt. Szerencsére nem okozott halálos balesetet, de a lábánál álló Loggetta megsemmisült és a könyvtár épületének sarka is megzúzódott. A városi tanács úgy döntött, hogy a téglatornyot helyre kell állítani” com’era, dov’era” azaz „ahogy volt, ahol volt”, így 1912-re végre elkészült a ma is látható híres velencei Campanile, melynek lábánál, Velence másik híres látnivalója, a Loggetta található.
