Látnivalók a velencei karnevál idején: A Rialto- és a Sóhajok hídja

Mivel Velencét csatornák szelik át keresztbe-hosszába – amelyek a velencei karnevál idején is hatalmas szerepet kapnak –, ezért mi sem természetesebb annál, minthogy a városban rengeteg hidat találunk, amelyek között vannak úgymond igazán legendás darabok is. Az egyik ilyen a Rialto híd, ami Velence egyik legismertebb és leghíresebb átkelőhelye a Canal Grandén. A Velence legrégebbi hídjának címét is magán viselő építmény neve a rivo alto, avagy a magas part szavak összevonásából jött létre, amit azért kapott a létesítmény, mert a környék magasabban feküdt, mint Velence többi része, így árvizek idején ritkábban öntötte el a víz. Miután a mocsarakat lecsapolták, és Velence teljesen kiépült, a Rialto hír Európa egyik legnagyobb kereskedelmi központjává vált, ahonnan a középkorban a keleti és nyugati világ közötti áruforgalmat is ellenőrizték.

A Rialto híd 1588 és 1591 között épült fel, amivel Antonio da Ponta maga mögé utasította a kor legnagyobb építészeit, köztük Michelangelot is, a 8 méter maga és 22 méter hosszú, tiszta márványból készült építmény ugyanis már akkor is építészeti csodának számított. Ma Velence egyik jelképeként tekintünk rá, ami nem csak nappal, hanem éjjel is igazán pompás látványt nyújt a látogatók számára.

Velence második legismertebb átkelője ezen felül a Sóhajok hídja, ami a 16. század végén épült, és a Dózse-palotát a Piombi börtönnel összekötő hídról van szó. A 8 méter hosszú hidat Antonio Contino tervezte és kivitelezte, elnevezése pedig Lord Byronhoz, a világhírű romantikus költőtől származik, ezen felül pedig több legenda is fűződik hozzá, így például nevével kapcsolatban is. A velenceiek legendái szerint ugyanis miután a palotából a börtönbe kísérték a rabokat, a hídon látták utoljára a napfényt, így mindig hangos sóhajtozásba kezdtek, innen is eredeztethető a Sóhajok hídja elnevezés. Magáról a hídról és a börtönről is számtalan rémtörténet született az idők folyamán, amelyeket elsődlegesen a neves romantikus íróknak köszönhetünk, mint amilyen Victor Hugo is. A valóságban azonban korántsem történtek olyan szörnyűségek Velencében, mint azt az írók állítják, így példának okáért a kínvallatásokat már 1660-ban megszűntették, és az akkori börtönviszonyokhoz képest a Piombi börtön az egyik leghumánusabb volt a régióban. A Sóhajok hídja a látogatók elől el van zárva, de a Ponte della Pagliáról tökéletes rálátás nyílik a neves építményre!