A velencei karneválról általában

A velencei karnevál Olaszország egyik, ha nem a legismertebb kulturális alapokon nyugvó eseménye, amit ma már egy lapon említenek olyan nagyszabású eseményekkel, mint a hatalmas Riói karnevál, noha itáliai változata sokkal régebbi gyökerekkel rendelkezik. A velencei karnevál ugyanis bár világszerte ismert, azt kevesen tudják róla, hogy ősi hagyományokra építkezik, és bár kevésbé látványos vagy mozgalmas, mint brazil mása, de szépségében, illetve különlegességében egyértelműen az európai felvonulás tekinthető kiemelkedőbbnek.

A velencei karnevált minden évben hamvazószerda előtt két héttel kezdik el, és hamvazószerda előtt egy nappal fejezik be. A város ilyenkor teljesen megváltozik, nyüzsgővé, színessé és élettel telivé változik, a helyiek apraja-nagyja ugyanis csónakokra, bárkákra, tutajokra és egyéb úszó alkalmatosságokra száll annak érdekében, hogy ott töltsék el a karnevál napjait, ezáltal nem csak napközben, hanem éjszaka is a vízen tartózkodnak, ott alszanak, ebédelnek, vacsoráznak, mindezt állandó mulatozás és zeneszó kíséretében. A velencei karnevál minden tekintetben a féktelen mulatozásról szól, így tánc, zene, énekszó, felvonulás és tűzijáték is vár ilyenkor az érkezőkre. A helyi monda szerint a karneváli forgatagnak a hajnalt is a vízen kell megtapasztalniuk, mert aki a redentora hajnalán az Adria vizével vet keresztet, az egész évben egészséges marad.

A velencei karnevál elődje a klasszikus farsangokhoz vezethető vissza, ami Dél-Európában az év egyik legnagyobb ünnepe volt, egy olyan időszak, amikor bárki büntetlenül kimondhatott dolgokat és viccelődhetett másokon. A farsangi időszak azonban mindig hosszabb volt, mint konkrétan a velencei karnevál, hiszen a farsang már januárban elkezdődött, és nagyböjthöz közeledvén csúcsosodott ki. A farsangi mulattságokat rendszerint Velence központjában, a Szent Márk téren rendezték meg, és leginkább egy óriási színjátékhoz hasonlított az egész. Ebben a színjátékban az utcák voltak a díszletek, a városlakók pedig a színészek és a nézők egyszerre. A velencei karnevál a farsangi szokások közül leginkább az egykoron húshagyó kedden megtapasztalt parádés felvonulást vette-, illetve dolgozta át, és az évszázadok során számtalan dologgal bővült, illetve rengeteg ki is veszett belőle.