A velencei karnevál története

A velencei karnevál története egészen az ókorig nyúlik vissza, a farsang hagyományához, azonban a résztvevők már akkor használták ennek az elnevezésnek az elődjét, a carne levare ugyanis a hús elhagyását jelenti, amiből később kialakult a karnevál kifejezés. Más források szerint a karnevál kifejezése a carrus navalis névre vezethető vissza, aminek azt a hajó formájú, ámde guruló szekeret nevezték az ókori Rómában, amelyet a február 15-én tartott farsangi ünnepen álarcokba öltözött ünnepi sereglett húzott végig az akkori Velence utcáin.

A velencei karnevál legrégebbi elődjét a görög Dionüszosz ünnepeknek tekintjük, ami korántsem akkora képtelenség, mint amekkorának elsőre hangzik. Az ókori Görögországban ugyanis volt egy Dionüszosz ünnep, ami éppen a mai farsangi időszakkal esett egybe. Az ebben az időben rendezett mulattságokat a vidámság és a jó kedv jellemezte, ezen felül pedig álarcos felvonulások, amelyekből később az athéni vígjáték alakult ki. Ezek voltak egyébiránt a kis Dionüszosz ünnepségek, a nagyobbak ugyanis általában tavaszra, márciusra vagy áprilisra esetek, amikor az újbort és a szőlő virágzását ünnepelték a nagyobb városokban. Ezeken az ünnepeken is drámai versenyeket rendeztek, amiből az évszázadok során kialakult az athéni tragédia. Az egykori görögök egyébiránt Dionüszosznak áldoztak, a február 15-én megrendezett Lipercalia-ünnepeken – avagy a velencei karnevál elődjén – gyakran áldoztak kecskét az isteneknek.

A velencei karnevál egyik másik ősének tartják a Saturnaliák névre hallgató ősi latin népünnepet is, amelyen a fennmaradt részletek alapján azt a boldog aranykort ünnepelték, amely Saturnus uralkodása során volt jelen a világon. Évfordulója általában december 17-re esett, de az ünnepség egy hétig tartott. Szabályozását az első császárok rendelték el, így Augustus Caesar például már csak három napot engedélyezett belőle, de ezekre a napokra jellemző volt, hogy munkaszüneti napok voltak, az emberek között pedig a korlátlan jókedv uralkodott.  A Saturnaliák idején is megfigyelhető volt már a velencei karneválra jellemző pompázat, így az emberek gyakran díszítették magukat, az ünnepség ideje alatt pedig cirkuszi- és gladiátorjátékok, valamint felvonulások is voltak, amelyekből évszázadok múltán kialakult az a velencei karnevál, amit ma ismerünk.