A velencei karnevál szimbóluma, avagy az álarc

Aki életében egyszer is ellátogat a velencei karneválra, az biztosan magára ölt majd egy álarcot, ami a rendezvény egyik szimbólumának is tekinthető. Hogy mégis honnan eredeztethető mindez? A történelem során a civilizált népek már az ókorban is alkalmaztak különféle maszkokat színházi előadásokon, vagy télűző szertartásokon. Ezt a hagyományt vették át a velencei karnevál elődjének tartott Dionüszosz ünnepségek, amelyeken gyakran adtak elő tragédiákat, majd később komédiákat és szatírjátékokat, amelyekhez mind-mind más álarcot készítettek. Az álarcoknak akkor még inkább praktikus, mint díszítő okai voltak, ezáltal például a nézők gyakran nem látták a szereplők arcát a nagy távolságból, vagy férfiak alakították a női szerepeket is, amit maszkokkal fedtek el.

A maszkírozásban aztán a reneszánsz kor rengeteg változást hozott, ekkor ugyanis már a közemberek is gyakran aggattak magukra állarcot abban az esetben, ha valamilyen eseményre, fesztiválra vagy karneválra került sor. A teljes arcot takaró maszkok mellett ebben a korban már megjelentek a fél-álarcok, amelyek arra szolgáltak, hogy takarjanak is, de viselője mégis felismerhető maradjon. Velencében már egészen korán, több száz évvel ezelőtt kialakultak a maszkkészítő mesterek, akik az akkor már hagyományosnak tekinthető velencei karneválra készültek egész évben. Érdekesség, hogy Velencében gyakran nem csak a karnevál idején aggattak magukra maszkot az emberek, így például ott voltak a pestisdoktorok, akik azért vettek fel hatalmas csőrszerű, sokak szerint ijesztő álarcokat, hogy ne kaphassák el a szörnyű kórt. Az 1630-as évek után lecsengő velencei pestisjárvány után azonban ezek a maszkok nem tűntek el, sőt mi több, beépültek a karneválokba, és ma már az egyik legjellegzetesebb velencei maszknak tekinthetők.

A velencei karnevál idején nagyon gyakran kellett törvényi szabályozást hozni a maszkok miatt, hiszen az álarcos felvonulásban nagyon gyakran lehetőséget találtak a rosszéletű bűnözők is, akik álarcot húzva raboltak vagy fosztogattak, hiszen senki sem ismerte fel őket. Éppen emiatt gyakran betiltották a maszkokat, vagy előírták, hogy fegyvert és álarcot hordani egyszerre nem lehet, míg egyes épületekbe csak úgy léphettek be az emberek, ha felfedték személyazonosságukat.