A velencei karnevál akkor és most

Farsang idején turisták tízezrei lepik el Velence utcáit annak érdekében, hogy ők is részesei legyenek a világszerte ismert és híres velencei karneválnak, amely immáron több évszázada jellemző a városra. Az első velencei karneválról – pontosabban annak elődjéről – már az 1090-es évekből maradtak egyértelmű források, noha a karneválok városa rangot csak lényegesen később, a 18. században kapta meg, holott a város tengeri győzelmeit és kereskedelmi sikereit is rendszeresen ünnepelte látványos felvonulásokkal. Az 1800-as évektől azonban már nem csak a velencei polgárok, hanem az európai arisztokraták körében is egyre divatosabbá vált a velencei karnevál, így például Ferenc József császár is mulatott itt inkognitóban még 1869-ben. A Velencei Köztársaság bukásával azonban a karnevál egyre inkább feledésbe merült, de a hagyományt az 1970-es évek végén felélesztették, és azóta a rendezvény ismét reneszánszát éli.

A farsangi ünnepségek táborába sorolható velencei karnevál a hagyomány szerint húshagyó csütörtöktől egészen húshagyó keddig tart. Eredetileg a karneváli nyitányok parádés és óriási felvonulással kezdődtek, amelyeket virágokkal feldíszített ökrök vezettek fel, és amint a felvonulás elérte a Szent Márk teret, az ökröket a dózse színe előtt lefejezték. Az ünnepség végén, avagy húshagyó kedd éjjelén aztán a velenceiek ismét összegyűltek a fő téren, ahol levették álarcaikat, és különféle hagyományokkal búcsúztatták el a telet. Manapság mindez egy kicsit átalakult, így a velencei karnevál egy több napos, folyamatos elfoglaltságot és nyüzsgést kínáló eseménysorozat lett, ami a galambröptetéssel, avagy az angyalok szárnyalásával indul.

Húshagyó csütörtök után egy Velencét ellepik a turisták, valamint a jelmezes felvonulók, és bár az időjárás ilyenkor még gyakran télies, az utóbbi években egyre inkább szikrázó napsütés, és kora tavaszias hőmérsékletek voltak a jellemzőek. A karneváli hét nyitánya a Szent Márk téren kezdődik, akárcsak egykoron. Ilyenkor egy papírból készült madár ereszkedik le a harangtoronyból a tömeg közé sűrű konfetti-eső kíséretében, aminek évszázados hagyománya van, hiszen már az 1500-as években is reptettek galambot a nyitánykor, sőt mi több, egy kötéltáncos a Campaniele és a Dózse-palota között kifeszített kötélen egyensúlyozva nyitotta meg az ünnepélyt.